Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kincsem, a csodakanca

Kincsem, a csodakanca

1827-ben tartották meg az első lóversenyt magyar pályán, hogy alig ötven év elteltével egy olyan lónak tárja ki kapuit, amely nem adott esélyt másnak a győzelemre: ha versenyen indult, csak második helyre lehetett fogadni!


kincsem.jpg.ashx.jpg

 

Kincsem volt az a csodakanca, aki pályafutásának négy éve alatt 54 versenyen indult, s mind a 54-et meg is nyerte. Nevét az egész világ ismeri, hiszen azóta sem született olyan ló, aki teljesítményét fölül tudta volna múlni. Ő nem egyszerűen veretlen volt, hanem verhetetlen- ahogy gazdája jogos büszkeséggel tartotta róla.

Pedig 1875-ben, éves csikóként nem jósoltak neki fényes jövőt. Blaskovich Ernő szeretett volna eladni tápiószentmártoni birtokának csikói közül néhányat, de Kincsem nem talált új gazdára; akor még senkinek sem kellett az agyagsárga kis angol telivér kanca. Nem úgy egy év múlva, amikor trénere, az angol származású Hesp Róbert idomítása után Kincsem megnyeri első versenyét, hogy az elkövetkezendő években bárhol járjon is a világban: ne akadjon legyőzőjére. Nyerni tudott Franciaországban és Angliában is, még a méneket is maga mögé utasítva, úgy, hogy a versenyt egy kimerítő, hosszú utazás előzte meg. A többi száz kilométeres utat végig állva, vagonba zárva kellett megtennie.

 

De Kincsemnek gondját viselte trénere. A kanca egyszer sem betegedett meg, s különben is: ha mellette volt legkedvesebb pajtása, a fekete-fehér foltos cica, kincsem úgy érezte, minden rendben van körülötte- ezért aztán a macskát is (kinek nevét a történelem sajnos nem  jegyezte fel) nagy becsben tartották, s féltve óvták lépteit.Mégis előfordult- ha hinni lehet ennek a régi anekdotának- hogy a cica egy fontos külföldi verseny előtt elkódorgott, s a Kincsemet kísérő segédek mindegyike őt kereste, hogy a kanca megnyugodjon. Ezenkívűl a kanca csak az ivóvizére volt kényes: annak mindig frissnek és tisztának kellett lennie. Kincsem a versenyek után tenyészkancaként szolgálta tovább a lóversenyzést. Bár hozzá fogható utódai nem születtek, azok még  így is csodálatos eredményeket értek ell a galopp-pályákon.


kincsem-park.jpg

 

Kincsem 13 éves korában múlt ki kólikában. Tápiószentmártonban 1999-ben rendeztek be számára egy emlékmúzeumot az egykori Blaskovich-birtok területén, ahol kereken 120 évvel ezelőtt meglátta a napvilágot.Emléke előtt tisztelegve róla nevezték el a budapesti lóversenypályát, s életnagyságú bronzszobra már 30 éve hirdeti a parkba belépők előtt a ,,magyar csoda" dicsőségét.